Romanian Hungarian

Bevásárló kosár

VirtueMart
Az Ön kosara pillanatnyilag üres.

Az örökzöldek metszése PDF Nyomtatás E-mail

Az örökzöldek általában minimális gondozást igénylő növények, amelyeket csak minimálisan

kell metszeni. Valójában számos örökzöld gyönyörűen fejlődik úgy is, ha szinte egyáltalán

nem metszik meg, eltekintve attól, amikor alkalmanként levágnak róla egy-két

károsodott ágat.

 

Mindazonáltal, az otthoni kertészek közül néhányan szeretik megnyírni az örökzöldeket, hogy azoknak zárt, formára nyírt alakjuk legyen, ugyanúgy mint a sövényeknek, a tiszafáknak és a puszpángoknak pedig labda, illetve kocka formájuk. Ez pusztán egyéni preferencia, nem követelmény.

Nem minden örökzöld tolerálja a nyírást, illetve az erőteljes metszést. Néhány örökzöld, például a boróka és az oszloptuja csak a külső részén növekszik. Ha erőteljesen visszavágja ezeket a növényeket azért, hogy az elhaltnak tetsző részeket eltávolítsa belülről, csupán a növény törzse és ágai maradnak meg, tűlevelek nélkül, ezek pedig nem fognak visszanőni.

A puszpáng, a tiszafa és a magyal figyelemre méltó kivételek. Ezeket meg lehet nyírni erőteljesen, és gyönyörűen fognak fejlődni (ezeket az örökzöldeket használják műkertészeti célokra). A puszta törzsből is újra kihajtanak.

A következőket kell betartani mindegyik típusú örökzöld helyes metszéséhez:

1. Ismerje a növény tulajdonságait.

A szabály az, hogy minél nagyobb a levele egy örökzöld bokornak, annál kevesebb metszést igényel, illetve annál kevesebb metszést tud elviselni anélkül, hogy tönkremenne. A nagy levelekkel rendelkező széleslevelű örökzöldek, mint például a rododendronok nem alkalmasak a nyírásra. Egyenetlen, barna szegélyű levelek és tompa végű, nagyon kevés levelet hozó hajtások lesznek a nyírás eredményei. Jobbat tesz a növényeknek minimális, szelektív metszés alkalmazásával (lásd alább), amelynél itt-ott távolít el egy-egy ágat

Ha olyan cserjéket szeretne, amelyeket szép sima formára lehet nyírni, válasszon természetes alakjukban is tömöttebb örökzöldeket, mint amilyenek például a tiszafák és a puszpáng. Ezeknek a cserjéknek vagy tűleveleik vannak vagy kisebb méretű leveleik.

2. A megfelelő időben végezze el a metszést.

A tűlevelű örökzöldeket bármikor meg lehet nyírni, kivéve ősszel. A metszés rendszerint serkenti az új hajtások fejlődését, és a téli hideg beállta előtt fejlődésnek indult hajtások nagy valószínűséggel hirtelen tönkremennek majd.

A tél azonban kiválóan alkalmas időszak a metszésre, mivel felhasználhatja a levágott ágakat a karácsonyi dekorációhoz.

Metssze meg bármelyik virágzó örökzöldet közvetlenül a virágok hervadása után – ha ennél sokkal később végez metszést, megnő annak kockázata, hogy levágja a kialakulóban lévő bimbókat. Kézi metszőollóval vágja le az elhalt virágokat, és a kisebb ágak hegyét. Ezzel megakadályozza, hogy a növények hosszúkásak legyenek, illetve túlnőjenek.

3. Kövesse a növény természetes formáját.

IsmerjeKnow—vagy csak egyszerűen figyelje meg —a növény formáját, mielőtt hozzáfogna a metszéshez. A piramis alakú örökzöldek közül számos növénynek van például csúcsa, amely egyetlen felfelé törő ágból áll, mint a karácsonyfa csúcsa, amelyre díszítéskor feltesszük a csillagot. Rendkívül fontos, hogy metszéskor ne vágja le ezt a csúcsot. Ez a csúcs irányítja a fa felfelé irányuló, csúcsosodó növekedését. Ha levágja ezt a csúcsot, a fa elágazik a csúcsánál, és így eltorzul elegáns alakja.

Néhány örökzöld természetétől fogva alacsonyra nő, és terjeszkedik, míg mások gömbformát alkotnak. Megint csak mások magasak és függőlegesek.

4. Döntse el, hogy milyen típusú metszést fog végezni.

A szelektív metszés egészen egyszerűen annyit jelent, hogy nekiáll, és itt-ott levág egy-egy ágat. Eltávolítja a makacsul eltérő irányba növekvő, illetve túl hosszú ágakat, miközben megmarad a növény természetes formája.

Egyszerűen nyúljon a bokor belsejébe, és keresse meg azokat a pontokat, ahonnan a hosszú hajtások a kemény, öreg fából kiindulnak. Itt ejtse meg a vágásokat, a bokor belsejében, kizárólag a rugalmas hajtást eltávolítva. (A merev, régi fán ejtett vágásokból nem nő ki újabb hajtás.) Ne hagyjon hátra a növényből kitüremkedő, a legkevésbé sem vonzó látványt nyújtó csonkokat. A vágásokat a növények felső része felé ejtse, ahol a több napfény miatt a legtöbb új hajtás képződik. Ne metssze meg erőteljesen az örökzöldeket az alsó részeken, ahol kevesebb napfény éri a növényeket.

A nyírást kézi sövénynyíróval vagy sövénynyíró géppel végezze, amely tömöttre vágott, pontosan kialakított formát biztosít. Nyírást kizárólag a felszínen végzünk, az örökzöld alakjának a kívánt formába történő finomításához. A nyírásra alkalmas növények minden egyes vágásból új ágakat és leveleket hajtanak, így a levélzet vastag és sűrű lesz.

A nyírás során ne feledjen el sűrűn visszalépni a növénytől, hogy ellenőrizze az eddigi munkáját. Az elektromos sövénynyírók használatával időt takaríthat meg a nagyobb sövények nyírásakor, de ügyeljen arra, nehogy túlzásba vigye a dolgot.

A fenyőkön, lucfenyőkön és erdei fenyőkön végzett lecsípés segít szabályozni a növény méretét, és rendezett alakzatban tartja ezeket a növényeket anélkül, hogy megbarnulnának a csúcsaik, mint ahogy az egyéb metszési módoknál előfordulhat. Úgy végezhet lecsípést, ha késő tavasszal vagy kora nyáron lecsípi vagy letöri ujjaival a puha, új hajtásokat a nem virágzó örökzöldekről, mielőtt ezek a hajtások "megkeményednének", vagyis merevek és fásak nem lesznek.

Forrás: www.fiskars.com